Az elme összpontosítása ébrenlétünkben abból áll, hogy szemléljük az életet és bizonyos módon reagálunk- örömmel, dühvel, haraggal és egyéb érzelmekkel. Az összpontosítás segítségünkre van a függetlenedés folyamatának alkalmazásában, mégpedig úgy, hogy megtanulunk nem reagálni. 

Hogyan figyeljük az életet úgy, hogy nem azonosítjuk érzéseinket énünkkel ? Légy önmagad megfigyelője!

Nem vagyunk azonosak az érzelmeinkkel vagy a testünkkel, sem személyiségünk egójával, ezek csupán lényünk részei.  Fogadd el tanítóidnak azokat az embereket, akikkel dolgod van, rokonokat, barátokat, olyan egyéneket, akikkel különösen nehéz bánni. Amikor megőrjítenek és kihoznak a sodrodból, figyeld meg mennyire vagy erős. Csak a puszta megfigyeléssel, megvilágosodik majd előtted, miként engedted magad rángatni a múltban, mert tudták, mivel válthatnak ki belőled negatív reakciót. Ha nem reagálsz, szabad leszel és sokkal tisztábban érzékelheted a nehéz helyzeteid kezelésének módját.

A meditáció gyakorlásával, az elmélyülésén kívül, hozzájuthatunk a bennünk lévő végtelen elérésére, a tudatalattinkhoz, amelyből minden ösztönzésünk és hajtóerőnk ered. Ha nem látunk bele, soha nem értjük meg, mi miért van úgy, ahogy van, és miként vetítjük legbenső érzéseinket az életre. Sosem fogjuk teljesen megérteni, hogy ezekből a tényezőkből miképpen következik jelenlegi élethelyzetünk. Elmélyülés és magunkba tekintés nélkül vakon élünk és nincs módunk, hogy megértsük kik is vagyunk….